Bevezetés a Schumann-rezonanciába mint a Föld-ionoszféra üreg rendkívül alacsony frekvenciájú elektromágneses rezonanciáinak családjába, valamint az élő diagramok értelmezésénél fontos mérési korlátokba.
Mik valójában a Schumann-rezonanciák
A Schumann-rezonanciák a Föld felszíne és az alsó ionoszféra által alkotott természetes üreg globális elektromágneses rezonanciái. Főként villámok gerjesztik őket. Az első módot általában 7.8 Hz közelében figyelik meg, magasabb csúcsok pedig e fölött jelennek meg, de a pontos frekvencia, szélesség és amplitúdó a terjedési körülményektől, helyi időtől és a zivatarok globális eloszlásától függ.
Frekvencia, amplitúdó, Q és a spektrogram
A frekvencia megmutatja, hol helyezkedik el egy spektrális csúcs. Az amplitúdó a kalibrált jel nagyságát írja le. A vonalszélesség a rezonancia szélességét jelzi, a Q pedig a középfrekvenciát ehhez a szélességhez viszonyítja. Kalibráció nélkül a spektrogram színe relatív intenzitást jelezhet, de nem válik automatikusan pT vagy pT/sqrtHz méréssé. Ezek fizikailag különböző mennyiségek, és nem használhatók felcserélhetően.
Mire lehet és mire nem lehet következtetni
A spektrális változások információt tartalmazhatnak a villámokról, a Föld-ionoszféra üreg állapotáról és egy helyi mérés minőségéről. Önmagukban nem bizonyítanak egészségre, hangulatra, tudatosságra vagy egy konkrét személyes élményre gyakorolt hatást. A GeoLira elkülöníti a fizikai méréseket, a származtatott elemzést és a szerkesztett indexeket, a külső Near Live forrást pedig nem mutatja be az összes F1-F4 mód teljes kalibrált méréseként.